Minden tréningnek a szervezet fejlesztését kell szolgálnia. A programok nagyon széles skálán mozoghatnak, de ha a tréning nem egy tudatosan átgondolt és végigvitt építkezés része, akkor nem sok jogosultsága van.
Hol romlanak el a dolgok? Vannak rossz tréningek, én is tartottam már ilyet. Vannak rossz trénerek is. De a rossz tréning csíráját mindig a megrendelési folyamatban ültetik el a felek. Ilyen veszély, amikor
1. nincsenek pontosan tisztázva az elvárások és a felelõsségek a szereplõk között,
2. azért rendelnek tréninget, mert maradt egy kis pénz év végén feleslegesen, vagy amikor nincsen elég pénz, és az érdemi fejlesztés helyett felületi kezelést akar a megrendelõ
3. valami rejtett szándéka van a megrendelőnek a tréninggel kapcsolatban,
4. a majdani résztvevők nem is sejtik, milyen merényletet készítettelő a főnök számukra.
Amikor nincsenek pontosan tisztázva az elvárások és a felelősségek a szereplők között: a megrendelő nem tudja fogalmazni, mit szeretne elérni a tréning által; a fejlesztők – az anyagi és szakmai siker reményében – mindenbe belemennek, nem préselik ki a szükséges információkat a megrendelőből; a résztvevők csak akkor vágják haptákba magukat, ha kötelező a programon részt venni; a helyszínként szolgáló panzió csak a megszokottakat biztosítja, a személyre szabott szolgáltatásokat nem.
Amikor azért rendelnek tréninget, mert maradt egy kis pénz év végén: „mindegy, csináljatok valamit” – hangzik el a feladatleírás. A tréner felelőssége, hogy az aprópénz és a vállalkozása túlélése kedvéért elvállal-e egy ilyen munkát, vagy – a megrendelő és a saját üzleti érdekeire hivatkozva – diplomatikusan visszautasítja a azzal, hogy a hosszú távú célok szem előtt tartása mellett gondolják újra a dolgot a következő év elején.
Amikor nincsen elég pénz és az érdemi fejlesztés helyett felületi kezelést akar a megrendelő: jobban meg kéne fizetni az embereket, illetve a jelentősen megnövekedett munkaterhelés miatt továbbiakat kellene felvenni, de erre nem tud vagy nem akar a vállalat költeni. Nosza, adjunk simogatást az embereknek! Ahelyett, hogy egyszerű üdülésre küldenék őket két napra egy wellness szállodába, melléjük rendelnek két trénert, hogy azok kezdjenek is velük valamit.
Amikor valami rejtett szándéka van a megrendelőnek a tréninggel kapcsolatban: egy iskola igazgatója azért szeretett volna tréninget rendelni tőlem, mert attól tartott, hogy az új polgármester nem őt teszi meg újra igazgatónak, kivéve, ha a kollegák melléállnak. A tréning tehát egy beosztottaknak szóló jutalom akart lenni.
Amikor a majdani résztvevők nem is sejtik, milyen merényletet készített elő a főnök számukra: voltam már tanúja olyan – egyéb ként vezetők számára – több napos előkészítéssel járó fejlesztőprogramnak, ahol a résztvevők egy egész órán át gyermekként könyörögtek a trénereknek, hogy ne kellejen semmit csinálniuk.
A lényeg, hogy a döntéshozó (első számú vezető vagy a személyzeti ügyekért felelős vezető) döntést hoz arról, hogy valamiféle irányban szükséges a szervezetfejlesztés vagy egyes munkatársak, csoportok különböző képességeinek, konkrét speciális területen tárgyi tudásának fejlesztése. Vagy az egész szervezeté, össz-szervezeti szinten, ahol a kultúrát akarják változtatni. Persze a kultúra változtatása nem a tréningen fog megtörténni, ott legfeljebb tudatos szintre lehet emelni a felismeréseket, amelyek amúgy is ott bujkálnak az emberek fejében.
Mindezt a résztvevők a legtöbbször nem látják. Csak érzik.
humanrobot
„Sziasztok, van egy kis maradványpénzünk, amit a szabályok szerint vagy adóként befizetünk az államnak vagy megrendelünk egy kutatást. Nem tudnátok valami vezetői programot csinálni kutatás címén? A főnökék évről évre el szoktak menni vidékre. Most össze lehetne kötni ezt vezetőképzéssel, lenne egy kis borozás, meg a végén minibob” – így a vállalat hr-ese.
