A tréning – nagyon fontosnak tartom ezt újra elmondani – a szervezet fejlesztésének eszköze. Ha egy piaci vállalkozás rendeli meg, akkor a végsõ cél kizárólag a profitabilitás növelése lehet. Semmi más. Hiszen a cég a profit megszerzése érdekében jött létre. Mi másért? Természetesen további kérdés, hogy milyen áron éri el a vállalat a várt hozamot.
A tréning nem jutalom. A pénzügyi vállalat felsõ vezetõi számára szervezett vitorlázás vagy egyhetes barcelonai utazás (inszentív tréningnek is nevezik), inkább nyaraltatás, nem szervezet- fejlesztés. Lehet, hogy a program által kipihenik magukat a résztvevõk, óhatatlanul jobban megismerik egymást, sõt, bizonyára többek lojalitása is növekszik a nagyvonalú fõnök iránt, aki ilyen tuti programra benevezte õket. De állítom, hogy a szervezet fejlesztéséhez nem járul hozzá.
A tréning nem büntetés. „Azért kerültem ide, mert felírták a nevemet a névsorba, pedig holnap van egy határidõm épp a fõnök felé”. Sok tréningem kezdõdik így. Jobb esetben nagy nevetéssel díjazzák a résztvevõk és én is a megszólaló bátor õszinteségét. Nem mennek a dolgok? Akkor „bevágjuk” õket egy hatékonyságot növelõ tréningre! Túl magabiztosak a kollegák? Elküldjük õket éjszakai túlélõtúrára. Miért?
A tréning nem a tréner színpadi elõadásának terepe. A tréner egy facilitátor, akinek az a feladata, hogy elõjöjjenek azok a gondolatok, érzések a résztvevõkbõl, amelyek már bennük vannak. A tréner feladata, hogy bátorítsa az embereket bizonyos dolgok kimondására, különbözõ élethelyzetek új szemszögbõl való megvizsgálására, különbözõ problémák megfogalmazására és a megoldás (ha van) megtalálására. De mindeközben nem feladata, hogy népszerû legyen. Persze vannak olyan szakaszai a tréningnek, amikor a tréner szerepel, például egy rövidebb, elméleti jellegû elõadás során. Vannak olyan pillanatok, amikor szükség van színészi képességekre, ahol a tréneri megnyilvánulás motorja az empátia. De ezeknek a pillanatoknak is a fejlesztést kell szolgálniuk, s nem pedig a tréner elfogadottságának növelését vagy a saját (öncélú) szereplési vágyának kielégítését.
A tréning nem arra szolgál, hogy megágyazzon egy kellemetlen bejelentésnek. „Majd jól érzik magukat az emberek, aztán könynyebben lenyelik a békát” – így az egyik megrendelõ; a munkát végül visszamondtam. A kellemetlenség bejelentése maga a szervezetfejlesztõ eszköz: a nyílt, tiszta beszéd, a baj hátterének õszinte feltárása, az érintettekkel való közösségvállalás a vezetõk részérõl a legjobb fejlesztõeszköz, aminek a legkiválóbb tréning sem érhet a nyomába.
humanrobot
„Sajnos úgy alakult, hogy én nem tudtam végül részt venni a programon, egy külföldi delegáció érkezett” – kezdi az egyik igazgató, miközben egy kávéra invitál a mûbõrrel kipárnázott irodaajtaja mögé. „De szeretném, ha mondanál néhány mondatot arról, hogy ki volt az emberek közül a legjobb, a leginkább együttmûködõ, vagy ki volt, aki akadályozta a munkátokat. Tudod, szükségem van erre az információra a hétköznapokban is.” Diplomata legyen a talpán, aki kivágja magát ebbõl a helyzetbõl. A jelen nem lévõ megrendelõ mégiscsak a megrendelõ. Õ fogja a teljesítést igazolni, õ fog fizetni, és rajta múlik, hogy az adott munkát referenciaként emlegethetjük-e, vagy mélyen hallgatunk majd arról, hogy valaha is jártunk nála.
