HTML

Linkblog

Friss topikok

  • kiribicsi: Úr Isten, ezer kérdésem van a könyvben leírtakkal kapcsolatosan :) - legjobb lenne talán a kedves ... (2011.08.27. 23:29) Ellenséges a csoport
  • Gondvana: Csodálkozom, hogy nincsenek hozzászólások egyik oldalról sem. Hiszen érintett a trénerek világa és... (2011.03.31. 19:30) Mi nem a tréning?

Úristen, megint tréning!

Maradandó tréningélmények. És az okok a háttérben. Résztvevőknek, megrendelőknek, trénereknek. A könyv megjelenése: április 12-én, bemutató a Nyugati téri Alexandra könyvesházban. A műsort celebrálja Hajós András. Borító, dizájn: Varsányi Pál, tördelés: Leisztinger Attila. Kiadó: M-Érték Kiadó, Budapest,

A pályám kezdetén egy pedagógusoknak szóló tréningen az egyik résztvevő tanár mondta nekem, hogy ne vegyem a szívemre azt, hogy ellenséges velem szemben a csoportjuk, mivel ezzel a helyzettel lehet igazán dolgozni.

A tréner közérzete nem számít. A tréner buszvezető, akinek tökéletesen mindegy, hogy a turistacsoport a hegyeket óhajtja meglátogatni vagy a tengerpartot, s hogy kártyáznak-e vagy nótáznak útközben. Hogy tetszik-e az utasoknak a Riviéra vagy a száukat húzogatják voltaképpen teljesen mindegy.

Azaz, hogy mégsem. A tréner saját érzései nagyon sokat segítenek a munka során. A csoport elégedetlensége, ellenségessége legtöbbször nem a tréner munkájára vonatkozik. A megnyilvánulások célpontja maga a tréner, a valódi kiváltó ok rendszerint máshol keresendő.

Ha érezhetően nő az ellenkezés, érdemes megállítani a nap programját és arról beszélgetni, hogy hogyan érzik magukat a résztvevők. Soha nem szabad értékelnünk, csak a tényeket szabad közölni. Ahelyett, hogy úgy fogalmazunk „ellenségesek vagytok velünk szemben” vagy „utáljátok a feladatot”, inkább szorítkozzunk a tényekre: „azt láttam, hogy hárman is ülve maradtak közületek, míg a többiek a gyakorlatot csinálták”.

 

Elmondhatjuk azt is, hogy mit érzünk: „abban állapodtunk meg, hogy végighallgatjuk egymást; engem zavar, hogy ha valaki beleszól a beszédembe; mit javasoltok, mit kellene tennünk?”

Sok esetben a résztvevők kényszerből vannak a tréningen, ahol minden indulatukat a trénerekre igyekeznek áthárítani (displaced agression – lásd Eliott Aronson szociálpszichológus munkáit). Ez azonban nem feltétlenül baj. Dolgozni a legjobban az érzelmekkel lehet. Az már igazán a trénereken múlik, hogy a pozitív vagy negatív érzelmek – így tehát az indulatok – erejét miként állítják a fejlesztőprogram szolgálatába. Nekiállni harcolni a résztvevőkkel teljességgel felesleges és reménytelen. Ugyanakkor visszatükrözni nekik saját érzéseiket, kérdéseket feltenni (vagy segíteni őket abban, hogy maguk tudjanak megfogalmazni releváns kérdéseket) már jó irány szokott lenni. Az érzelmek kifejezése nyomán következhet az igazi probléma feltárása. Például: azért vagyunk a tréningre kényszerítve, mert a részlegünk vezetője képtelen volt rá nemet mondani az ő főnökének, noha pontosan jól tudja, hogy egy határidős munka végén vagyunk, és minden percre szükségünk lenne, ahelyett, hogy itt „vakarózunk” a vidéki kúriában.

 

HUMANROBOT

Egy multinacionális cég leányvállalatának igazgatói számára tartottunk az együttműködés kultúráját fejlesztő tréninget. A másfél nap gördülékenyen telt, a résztvevők vidáman megcsinálták a feladatokat. A program végére egy olyan gyakorlatot tettünk, ami zökkenőmentes szokott lenni, s kivétel nélkül sikerélményt okoz a csoportoknak. Csakhogy nem itt. Megfelelő vezető hiányában a feladatot elszúrták, s nagyon rossz eredménnyel végeztek. A következő másfél óra a trénerekre irányuló harag kezelésével telt. A csoport nem tágított: ők a konkrét feladat konkrét megoldási technikáit akarták tőlünk kicsikarni, noha mindvégig ott lappangott a teremben az a kérdés, hogy voltaképpen miért nincsen valódi vezetője a csoportnak. Már az előkészítő interjúk során résen kellett volna lennünk: a leányvállalat első számú vezetője valójában nem vezető, hanem egy a többiek közül. Ezt pedig nyilvánvalóan nem mondta ki a csoport önmaga számára, inkább a trénerekre borították minden haragjukat.

Címkék: csoport tréning ellenségesség

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uristenmeginttrening.blog.hu/api/trackback/id/tr1002857065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiribicsi 2011.08.27. 23:29:34

Úr Isten, ezer kérdésem van a könyvben leírtakkal kapcsolatosan :) - legjobb lenne talán a kedves Íróval a személyes konzultáció...

Más trénerek is tartanak tréningeket a következő körülmények mellett? Egyáltalán érdemes így, lehet egyáltalán?
- A cég(ahol trénerként tevékenykedem) évente több ezer alkalmazottját küldi el - többnyire értékesítési tréningekre.
- Becslésem szerint 80 %-a azzal a negatív attitűddel érkezik, amit a könyv címe is sugall.
- A résztvevők nagy része túlterhelt, alacsony fizetésű, elégedetlen a munkakörülményekkel.
-Igen nagy részük aluliskolázott, szociálisan hátrányos helyzetből érkezik.
- A bemutatkozás, hangulatoldás felindult, stresszes emberek panaszáradata.
-Nagyfokú érdektelenség, legyünk már túl rajta, mikor mehetünk már haza...

Ezek a tréningek egy naposak általában, logisztikai problémák miatt sokan hosszabb időt töltenek utazással. Ismerve a távolsági tömegközlekedés színvonalát, a tréninget sokszor képtelenség kitartani a tervezett időpontig. Így hiányzik az az íve, ami egy tréning sikeréhez szükséges.5 óra pl kevés szerintem, főleg, ha a résztvevők abszolút ismeretlenek egymásnak.

Ehhez a témához tartozik egy (számomra) tanulságos esetem;
Hogy ne kelljen kivenni a munkából az alkalmazottakat, szombati napon kellett egy összeszokott kollektívának tréninget tartani. A munkáltató kötelezte a dolgozókat a részvételre, de bért nem kaptak a napra. 23 fő jelent meg (90 % férfi), ebbből kb. 5 ittas állapotban. A fent felsorolt körülmények természetesen ezt az esetet is jellemezték...
Iszonyú véget ért a nap, "majdnem megettek, feltrancsíroztak" a tréning befejezéséig. Vajon hol hibázhattam? Hiszen a körülményekre fel voltam készülve... Ezen a napon, gondoltam, sok mindent felgyorsítunk, esetleg kihagyunk, hogy a résztvevők a nagy elégedetlenség közben a végére ne húzzanak nyársra. Nem tudtam, hogy a legnagyobb hibát akkor követem el, ha pont a "jégtörés" nem történik meg, vagyis ha végre valakinek nem mondhatják el sérelmeiket. Végig bennük maradt a feszültség, ami egyszer csak bombaként robbant. Nem hallgattam meg őket, én is ellenség lettem a szemükben.
süti beállítások módosítása